Belépés

CAPTCHA
Ez a kérdés annak tesztelésére szolgál, hogy Ön egy valós személy, nem pedig egy spam robot. Kérem írja be a karaktereket az alábbi boxba:
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.

Itt írhatsz nekem

Parapszichológia-GYIK

Milyen közönséghez szól ez a GYIK?

Ez a dokumentum általános bevezetést kíván adni a parapszichológiába, olyan olvasók számára, akik e tárgyban nem vagy alig rendelkeznek elôtanulmányokkal, a középiskolai tanulóktól kezdve egészen a professzionális tudósokig. A megcélzott széles közönség nagy kihívást jelent a szerzôk számára, mert a parapszichológia problémáinak valamelyes megértéséhez számos tudományág legalább futólagos szintû ismerete szükséges; ide sorolhatjuk a statisztikát, a kísérlettervezés elméletét, a kvantummechanikát, a tudományszociológát és tudományfilozófiát, a parapszichológia történetét, valamint a parapszichológia tudományos szakirodalmát.

Mivel széles közönséghez kívánunk szólni, csak érintôlegesen foglalkozunk egy sor technikai részletkérdéssel, amelyek egyébként érdekes problémák és viták forrásai. Úgy szeretnénk az olvasó számára világossá tenni a parapszichológia bonyolult témakörét, hogy közben elkerüljük a fontos kérdések fölötti átsiklást, és ne tegyük semmitmondóvá az alapvetô mondanivalót. Néhány különösen kényes kérdéssel az e célra beiktatott Technikai jegyzet címû részekben foglalkozunk.

Igyekszünk -- fôleg a Weben található más forrásokra mutató linkek révén -- útmutatást adni a parapszichológiával kapcsolatos információforrásokhoz. Ide tartoznak többek között a legfontosabb vitás kérdések részletei, a leginkább elfogadott elméletek, az empirikus bizonyítékokról szóló eszmecserék, valamint linkek folyóiratcikkekre, forrásgyûjteményekre, célkitûzések ismertetésére, továbbá egyes kutatók és tudóstársaságok honlapjaira.

Technikai jegyzet: Közönség

E dokumentum tartalma és stílusa vita tárgya volt a szerzôk között. Legalább ötféle potenciális olvasót azonosítottunk: természettudósok, társadalomtudósok és pszichológusok, kemény szkeptikusok, lelkes New Age-hívôk, valamint tudományos vagy parapszichológiai elôképzettséggel nem vagy alig rendelkezô olvasók.

Úgy véltük: a természettudósok számára fontos, hogy ismertessük a módszertani kérdéseket és a terminológiát, továbbá foglalkozzunk a parapszichológia szokásos bírálataival. A társadalomtudósok és pszichológusok számára szóltunk néhány szót annak a megfigyelésnek a következményeirôl, hogy az emberek minden kultúrában, minden történelmi idôszakban beszámoltak bizonyos paranormális tapasztalatokról. A kemény szkeptikusok, vagy a parapszichológiát csak a szkeptikus irodalomból ismerô olvasók esetében úgy éreztük, fontos rámutatnunk arra a tényre, hogy perdöntô jelentôségû, tudományosan meggyôzô tapasztalati adatok állnak rendelkezésünkre a parajelenségekkel kapcsolatban. A New Age iránt érdeklôdô, az iránt lelkesedô vagy abban hívô olvasókra gondolva pedig úgy véltük, feltétlenül jeleznünk kell a tudományos adatok által valóban alátámasztott jelenségek csoportjának határait. A témáról, ill. a tudományról és a tudomány módszereirôl talán semmit vagy csak keveset tudó többi olvasó számára igyekeztük a lehetô legtöbbet elmondani a témáról, amennyi egy efféle dokumentum keretein belül még elmondható. A GYIK késôbbi kiadásait további hiperlinkekkel fogjuk kiegészíteni.



Mi a parapszichológia?

A parapszichológia egyes, az emberi tapasztalással kapcsolatos szokatlan jelenségek természettudományos és bölcseleti vizsgálata.

Régóta ismert és elfogadott, józan gondolkodáson alapuló feltevés az, hogy a szubjektív és az objektív dolgok világa egymástól teljesen elkülönül, nincs átfedés közöttük. Szubjektív az, ami "itt van, a fejünkben", objektív pedig az, ami "ott van, a külvilágban". A parapszichológia által vizsgált jelenségek valamiképpen arra utalnak, hogy az élesen kettéváló szubjektív és objektív dolgok valójában egy folytonos tartomány két végét testesíthetik meg, s egyes jelenségek némelykor valahová a tisztán szubjektív és a tisztán objektív véglet közé esnek. Ezeket a jelenségeket "anomális" jelenségeknek nevezzük, mert a mai tudományos modellekkel nehéz megmagyarázni ôket.

Ezek az anomáliák három általános kategóriába sorolhatók (a szakkifejezések meghatározását lásd késôbb): ESP, PK, valamint a testi halál utáni túlélésre utaló jelenségek, többek között a halálközeli élmények, a szellemek jelenései és a reinkarnáció. A parapszichológusok többsége ma úgy véli, hogy a további kutatások ezekre a jelenségekre tudományos magyarázattal fognak szolgálni, noha nem egyértelmû, hogy ez lehetséges-e mai tudományos ismereteink jelentôs (egyesek szerint forradalmi) kiterjesztése nélkül. Más kutatók szerint az emlékezet és az érzékelés ma létezô tudományos modelljei elégségesek némelyik vagy az összes parapszichológiai jelenség megmagyarázásához.



Mi nem a parapszichológia?

A sajtó által gyakorta sugallt nézettel ellentétben a parapszichológia nem azonos "mindenféle paranormális vagy bizarr dolog" vizsgálatával. A parapszichológia nem foglalkozik továbbá az asztrológiával, az ufókkal, a Yeti keresésével, az újpogánysággal, a vámpírokkal, az alkímiával és a varázslással sem. Számos tudós nagy gyanakvással tekint a parapszichológiára, mert a szót sokan különféle titokzatos jelenségek, határterületek és áltudományok garmadájával társították az elmúlt évtizedekben. A parapszichológiát gyakran összefüggésbe hozzák -- szintén helytelenül -- egy sor különféle, "mágikus" képességekkel rendelkezô szórakoztató mûvésszel, bûvészekkel és úgynevezett "paranormális" nyomozókkal is. Ráadásul egyes önjelölt "parafenomének" is parapszichológusnak nevezik magukat -- mi azonban nem ezzel foglalkozunk.

Mit vizsgálnak a parapszichológusok?

Sokan érzik úgy, hogy a parapszichológiai jelenségek legfurcsább és egyben legérdekesebb vonása az, hogy látszólag nincsenek alávetve a tér és az idô ismert korlátainak. Azonkívül ezeknél a jelenségeknél elmosódik az elme és az anyag közötti éles határvonal. Az alapvetô parapszichológiai jelenségeket a következôképpen szokás csoportosítani:

  • Telepátia: Elme és elme közötti közvetlen kommunikáció.
  • Prekogníció (más néven premoníció, megérzés): Információszerzés jövôbeli eseményekrôl olyan helyzetekben, amelyekben az információhoz hagyományos úton történô következtetés által nem lehet hozzájutni. Sok ember számol be prekognitívnak tûnô álmokról.
  • Clairvoyance (más szóval tisztánlátás vagy távolbalátás): Információszerzés távoli, a normális érzékszervek érzékelési tartományán kívüli helyeken zajló eseményekrôl.
  • ESP: Extraszenzoriális percepció, azaz érzékszerveken kívüli érzékelés. Ez egy általános kifejezés a normális érzékszervekkel nem elérhetô eseményekrôl történô információszerzésre. Ide tartozik a telepátia, a clairvoyance (tisztánlátás) és a prekogníció.
  • Pszichokinézis: Röviden PK; közvetlen mentális kölcsönhatás létesítése élô vagy élettelen fizikai objektumokkal.
  • Bio-PK: Közvetlen mentális kölcsönhatás élô rendszerekkel.
  • NDE: "Near death experience", azaz halálközeli élmény; a klinikai halál állapotából újraélesztett személyek által leírt élmény. NDE alatt gyakran a béke érzését, OBE-t, fények látását és más jelenségeket magában foglaló, tipikus halálközeli élményt értik.
  • OBE: "Out-of-body experience", azaz testenkívüliség-élmény; a testtôl való elkülönültség érzésének élménye. Gyakran olyan vizuális észlelés kíséri, mintha az észlelô saját teste fölött elhelyezkedô nézôpontból szemlélné az eseményeket.
  • Reinkarnáció: Az a hit, miszerint egymást követô életeket élünk. Ezt elsôsorban óvodás korú gyermekek korábbi életekrôl szóló beszámolói alapján feltételezik.
  • Kísértetjárás: Bizonyos helyeken megfigyelt, újra és újra bekövetkezô furcsa jelenségek, többek között szellemek jelenései, hangok, tárgyak elmozdulása és más effektusok.
  • Poltergeist: Nagyméretû PK-jelenségek, melyeket gyakran szellemeknek tulajdonítanak. Ma már úgy véljük, hogy ezeket a jelenségeket egy élô személy idézi elô, gyakorta egy serdülô.
  • Pszí: Semleges szó a parapszichológiai jelenségekre. A "pszí" és a "paranormális" rokon értelmû szavak.

Technikai jegyzet: Alapfogalmak

A fenti kifejezések a hétköznapi nyelvhasználatot tükrözik, a parapszichológusok azonban általában semlegesebb vagy mûveleti értelmû fogalmakkal határozzák meg a pszít. Ennek az az oka, hogy a megjelölések gyakran erôs, de ki nem mondott másodlagos jelentéseket hordoznak, melyek téves értelmezésekhez vezethetnek.

A telepátiát például lényegében a gondolatolvasással azonosítja a közvélemény. A gyakorlatban, különösen pedig a laboratóriumi kutatásokban, a telepátiaélmények ritkán jelentik tényleges gondolatok észlelését, maga a jelenség pedig sok esetben nem feltétlenül teszi szükségessé két elme egymás közti kommunikációját -- "magyarázható" clairvoyance-ként vagy prekognícióként is. Soha ne feledkezzünk meg arról, hogy a pszí leírására használt elnevezések és fogalmak tulajdonképpen többet mondanak azokról a helyzetekrôl, amelyekben a jelenségek megfigyelhetôk, mint maguknak a jelenségeknek az alapvetô tulajdonságairól. Ha két eseményt ugyanabba a kategóriába sorolunk is, ez még nem jelenti azt, hogy azonos eseményekrôl van szó.

Ezen felül a tudományos gyakorlatban a fentebb felsorolt alapfogalmakat rendszerint olyan jelzôkkel látják el, mint "látszólagos", "vélelmezett", "állítólagos", stb. Ugyanis számos, feltételezetten pszível összefüggô jelenség esetében fennáll az a lehetôség, hogy mégsem pszí áll a hátterében, hanem normális pszichológiai, vagy tévesen értelmezett fizikai okok.



Miért érdekes a parapszichológia?

A parapszichológia fôként a lehetséges következményei miatt érdekes. Csak néhány példa: a pszí-jelenségek arra utalnak, hogy (a) a tudomány ismeretei az Univerzum természetérôl nem teljesek; (b) az emberi képességek lehetôségeit és korlátait alábecsültük; (c) a test és az elme elkülönülésével kapcsolatos alapvetô feltevéseink és filozófiai meggyôzôdéseink tévesek lehetnek; továbbá (d) a "csodák" isteni eredetével kapcsolatos vallási elképzelések szintén tévesek lehetnek.

Hozzá kell tennünk, hogy a parapszichológusok nagy része -- köztük e GYIK szerzôinek többsége is -- a pszí-jelenségeket empirikusan, az adatokra összpontosítva közelíti meg, és amennyire csak lehet, elkerüli az adatok által alá nem támasztott, spekulatív elképzelések megvitatását. Némely kutató azonban úgy véli, hogy a parapszichológia eddigi eredményeinek számos fontos következménye van, többek között az ember spirituális természetével kapcsolatban is. Ezért -- e dokumentum széles olvasóközönségére tekintettel -- a következô technikai jegyzetben bemutatjuk a pszí létezésének néhány lehetséges következményét, hozzátéve persze, hogy ez a rész teljesen spekulatív.

Technikai jegyzet: a parapszichológia néhány következménye

  • A fizikusok általában azért érdeklôdnek a parapszichológia iránt, mert az felveti annak lehetôségét, hogy valamit alapvetôen félreértünk a tér és az idô természetével, valamint az energia és az információ átvitelével kapcsolatban.
  • A biológusokat azért érdekli a téma, mert a pszí a világ érzékelésének egy újabb, eddig megmagyarázatlan módjára mutathat rá.
  • A pszichológusok érdeklôdését a pszínek az észlelés és a memória természetével kapcsolatos jelentôsége táplálja.
  • A filozófusok pedig azért érdeklôdnek, mert a pszí-jelenségek szorosan összefüggenek számos ôsrégi filozófiai problémával, így az elme szerepével a fizikai világban, valamint az objektív, ill. a szubjektív dolgok természetével és viszonyával.
  • A teológusok és a közvélemény azért találja a parapszichológiát érdekfeszítônek, mert a személyes pszí-élményt átélô személyeknek gyakran az az érzésük, hogy az átélt eseményeknek mély, szavakkal ki nem fejezhetô jelentése van. Egyesek emiatt úgy vélik, hogy a pszínek "spirituális" következményei is vannak.

A tudományos világnézet alapját képezô materialisztikus szemszögbôl nézve az emberi tudat nem több, mint az Agy, a Test és az Idegrendszer (röviden "ATIR") együttes mûködésének terméke. Tehát bármennyire különbözônek látszik is az elme a kézzelfogható, szilárd testektôl, végsô soron mégis egyedül az ATIR elektrokémiai mûködése hozza létre, s ennélfogva teljes mértékben az ATIR-tól függ. Ha az ATIR meghal, a tudat is elvész. Ebbôl az alapállásból nézve a testi halál utáni túléléssel, a szellemekkel, jelenésekkel kapcsolatos állítások nem lehetnek mások, mint a vágyvezérelt gondolkodás termékei. Továbbá, az anyagi mûködés korlátai automatikusan meghatározzák a mentális mûködés végsô korlátait, ily módon -- a világ mûködésével kapcsolatos jelenlegi ismereteink alapján -- az ESP és a PK lehetetlenségnek tûnik.

Ennek ellenére pszí-jelenségek minden kultúrában, minden történelmi idôben történtek, s továbbra is történnek; egyes leírt jelenségek létezését pedig a tudósok tudományos módszerekkel, meggyôzôen igazolták. Mivel a pszí látszólag átlépi az anyagi mûködés feltételezett korlátait, egyesek értelmezése szerint a pszí alátámasztja azt az elképzelést, hogy az elme mégiscsak több, mint pusztán az ATIR terméke, és van valami olyasmi, hogy "lélek", vagy efféle.

Ez a "nem fizikai" valami, amelyet a tér és az idô látszólag nem korlátoz a mai tudományos modellek által elvárt mértékben, túlélheti a testi halált. Ha ez igaz, akkor egyes spirituális elképzelések és praktikák fontos igazságok hordozói lehetnek. A parapszichológia természetesen nagyon messze van attól, hogy képes legyen azt mondani: "az adatok azt mutatják, hogy az X vallásnak (X helyébe helyettesítse mindenki a kedvenc vallását) igaza van az A, B és C vallási tantételekben, a P, Q és R dogmák azonban óriási tévedések".

Hangsúlyoznunk kell: Bár megemlítettük, hogy a parapszichológia eredményeinek lehetnek spirituális szempontból is következményei, ez távolról sem jelenti azt, hogy a parapszichológusokat valamiféle leplezett spirituális szándék vezérli. A parapszichológia egyes bírálói a jelek szerint azt hiszik, hogy minden parapszichológusnak titkolt vallási motivációi vannak, és igazából az a célja, hogy igazolja a lélek létezését. Ennek az állításnak semmivel sem több az igazságtartalma, mint annak, hogy minden vegyésznek titkolt alkimista törekvései vannak, és igazából az a célja, hogy a higanyt arannyá változtassa. A komoly kutatókat éppoly sokféle tényezô vonzza valamely területhez, mint amilyen sokféle a kutatók elôképzettsége és személyisége.



A pszí gyakorlati alkalmazásai

Az élô rendszerekkel való közvetlen mentális kölcsönhatások vizsgálatai arra utalnak, hogy a hagyományos szellemi gyógyító módszerek -- pl. az ima -- hátterében valódi, pszí által közvetített hatások állhatnak. A jövôben ezekre a jelenségekre alapozva lehetségessé válhat hatékonyabb gyógyító módszerek kidolgozása.

A pszínek szerepe lehet Murphy törvényében is: "ami elromolhat, az el is romlik". Azaz, az érzékeny elektronikus áramkörökkel mûködô korszerû berendezések, például a fénymásológépek és a számítógépek némelykor közvetlen kölcsönhatásba léphetnek az emberi szándékokkal, és alkalmatlan idôpontokban megmagyarázhatatlanul csôdöt mondhatnak. Természetesen ennek a fordítottja is bekövetkezhet. Ily módon fennáll a lehetôsége az érzékeny berendezések mentális úton történô javításának vagy irányításának. Ez a technológia nagy hasznára válhatna a fogyatékos embereknek.

Az egyéb lehetséges alkalmazások között megemlíthetjük a döntések jobb elôkészítését, az eltûnt személyek és értéktárgyak helyének felderítését, valamint a térben, ill. idôben távoli, vagy más okból hozzáférhetetlen helyeken lezajló események leírását. Ide tartozhatnak a pszível dolgozó történészek és jósok is.

A magasan fejlett pszí-képességek hasznosak lehetnek a pszichoterápiában és egyéb tanácsadói feladatkörökben. A pszí statisztikai elônyt biztosíthat használói számára a pénzpiacokon, és segíthet régészeti kincsek felkutatásában is.
 


Melyek a kutatás során alkalmazott fôbb megközelítések?


Mint a multidiszciplináris területeken általában, a parapszichológiában is számos útja van a kutatásoknak. Az öt legfontosabb módszer a következô:

  1. Kultúrtörténeti kutatás: a filozófiai vonatkozások megvitatása és a történeti háttér vizsgálata.
  2. Elemzô kutatás: nagy adatbázisok statisztikai értékelése.
  3. Esettanulmányok: személyes pszí-élmények beható vizsgálata, helyszíni kutatások, valamint a különbözô kultúrákban meglévô, pszível kapcsolatos elképzelések és gyakorlati eljárások összehasonlítása.
  4. Elméleti kutatás: a pszí matematikai, leíró és fenomenológiai modelljeinek kidolgozása.
  5. Kísérleti kutatás: pszí-effektusok laboratóriumi vizsgálata.

Bár az öt megközelítés mindegyike hozzájárul a terület fejlôdéséhez, a "kemény bizonyítékok" elsôdleges forrását a parapszichológiában is az ellenôrzött laboratóriumi kísérletek jelentik. A tudományos módszer szigorú kritériumait alkalmazva a kutatók az elmúlt hat évtized során egyre meggyôzôbb és meggyôzôbb adatbázist hoztak létre bizonyos pszí-jelenségek vizsgálatának eredményeibôl.


Ez alatt az idô alatt a megtervezett kísérleteknek több nagy típusát fejlesztették ki, néhány kiválasztott kísérletet pedig kutatók tucatjai több száz alkalommal végeztek el világszerte. A kísérletezés során némelykor pontosan megismétlik a korábban végzett kísérleteket; gyakoribb azonban, hogy elviekben hasonló, de több ellenôrzési lehetôséget nyújtó, illetve több kérdés megválaszolására alkalmas kísérleteket terveznek és végeznek el. Arról, hogy honnan tudjuk, hogy a pszí-kísérletek reprodukálhatóak, alapos összefoglalást olvashatunk Dean Radin The Conscious Universe (A tudatos univerzum) címû könyvében.



Melyek ma a legfontosabb pszí-kísérletek?


A népszerû könyvek és mozifilmek (pl. Szellemirtók) hatására sokan azt hiszik, hogy a pszível kísérletezôk ma elsôsorban a jólismert "ESP-kártyákat" használják. Ez egy 25 lapból álló kártyacsomag, melyben ötféle szimbólumot ábrázoló kártya található meg öt példányban: négyzet, kör, hullámvonal, kereszt és csillag. Ilyen kártyákat elsôsorban J. B. Rhine és munkatársai használtak a korai pszí-kísérletekben, az 1930-as évektôl kezdve egészen az 1960-as évekig. Az ESP-kártyák meggyôzô bizonyítékot szolgáltattak az ESP létezésére, ma már azonban ritkán használják ôket a szakemberek. A ma végzett kísérletek közül a következô négy bizonyult a legmeggyôzôbbnek és leggyümölcsözôbbnek:


PK véletlenszám-generátorokon


A pszichokinézisrôl (PK) az A. függelékben adunk részletesebb leírást.


Az elektronika és a számítógépkorszak beköszöntésével a kutatóknak lehetôsége nyílt arra, hogy nagymértékben automatizált kísérleteket tervezzenek az elme és az anyag kölcsönhatásának tanulmányozására. Az egyik ilyen kísérletben egy, elektronikus vagy radioaktív zaj segítségével mûködô véletlenszám-generátor (Random Number Generator, RNG) egy adatsort állít elô, majd ezt az adatsort számítógépes programmal elemzik.

A tipikus RNG-kísérletben a kísérleti alany megpróbálja mentális úton megváltoztatni a véletlenszámok eloszlását. A kísérlet egyenértékû azzal a feladattal, hogy egy érme sokszori feldobásakor több fejet dobjunk, mint írást. Az elektronikus, számítógépesített kísérletnek természetesen számos elônye van a korábban végzett kutatásokhoz képest, melyekben még pénzérméket és dobókockákat használtak. Az RNG-kísérlet lehetôvé teszi a gondos tudományos ellenôrzést és az igen nagy sebességû adatgyûjtést, ugyanakkor nagyfokú rugalmasságot biztosít.

Az adatbázis egy 1989-ben közzétett metaanalízise során az elemzôk 800 kísérletet értékeltek ki, melyeket a megelôzô 30 évben több mint 60 kutató végzett. Az effektus nagysága igen kicsinek bizonyult, de nagyon következetesen jelen volt; a teljesen véletlenszerû effektushoz képest a statisztikai eltérés a standard hiba kb. 15-szöröse volt. Annak valószínûsége, hogy a megfigyelt effektus valójában nulla (vagyis nincs pszí), kevesebb mint egy az egybillióhoz. Ez azt igazolja, hogy az emberi tudat valóban képes egy véletlenszerû fizikai rendszer viselkedését befolyásolni. Továbbá, miközben a kísérlet minôsége az idôk során jelentôsen javult, a megfigyelt effektus nagysága nem változott ezzel összefüggésben -- ellentétben a szkeptikus bírálók egyik gyakori, de nyilvánvalóan alaptalan állításával.

PK élô rendszereken


Az élô rendszereken történô pszichokinézist bio-PK-nak is hívják, újabban egyes kutatók pedig a DMILS (Direct Mental Interactions with Living Systems, közvetlen mentális kölcsönhatás élô rendszerekkel) elnevezést alkalmazzák a jelenségre. Ma már az orvostudomány képes a szervezet belsô mûködését különféle eszközökkel követni, az idegrendszer mûködését például EEG-vel és biofeedback technikákkal. Ez lehetôséget nyújt arra, hogy megvizsgáljuk: vajon a biológiai rendszerek is befolyásolhatók-e mentális úton, hasonlóan a véletlenszám-generátorokon történô PK-hoz.


Az egyik legsikeresebb DMILS-kísérlet azt a sokak által ismert jelenséget vizsgálja, hogy az ember gyakran megérzi, amikor valaki nézi. A kísérletben a "nézô" és a "nézett" két, egymástól elszigetelt helyen tartózkodik, és a nézôt idônként megkérik, hogy egyszerûen bámuljon rá a nézettre. A "nézés" zárt láncú televíziós rendszeren keresztül történik. Eközben automatikusan és folyamatosan rögzítik a nézett idegrendszerének aktivitását. Az ilyen és ehhez hasonló DMILS-kísérletek összesített adatbázisa meggyôzôen bizonyítja, hogy egy személynek egy másik, tôle elszigetelt személyre irányuló figyelme jelentôsen serkentheti vagy csillapíthatja a nézett, ill. figyelt személy idegrendszerét, a nézônek adott utasításnak megfelelôen.

ESP ganzfeldben


Az érzékeléssel kapcsolatos pszí-jelenségek egyik elmélete szerint a "pszí-jelek" gyakran jelen vannak az agyban, de a normális érzékszervekbôl befutó idegrendszeri zaj miatt nehéz észrevenni ôket. A "ganzfeld" ("egész mezô", bôvebb leírást lásd a B. függelékben) technikát azért fejlesztették ki, hogy segítségével elnyomják ezt a külsô zajt, oly módon, hogy az érzékszerveket gyenge, semmiféle mintázatot nem tartalmazó, állandó inger hatásának teszik ki, mely a külsô világ zajait elnyomja. A tipikus ganzfeld kísérletben a telepatikus "adó" és "vevô" személy egymástól elkülönítetten foglal helyet, a vevôt ganzfeldbe helyezik, majd az adónak egy állóképet (vagy egy videoklipet) mutatnak, és megkérik, hogy mentálisan küldje el a képet a vevônek.


A vevôt megkérik, hogy -- miközben ganzfeldben van -- folyamatosan, szóban számoljon be minden mentális folyamatáról: képekrôl, gondolatokról, érzésekrôl. A küldési idôszak végén -- ez tipikusan 20--40 perc hosszúságú -- a vevôt kiveszik a ganzfeldbôl és négy képet mutatnak neki. A négy kép közül az egyik az, amelyet az adó küldött, a másik három ellenôrzést szolgáló "csapda". A vevô megkísérli kiválasztani a négy kép közül a valódi célképet. Ehhez a ganzfeldben átélt érzékleteit használja fel, ezek nyújtanak számára támpontot, hogy mi lehetett a mentálisan "küldött" kép. Ha nincs telepátia, akkor a véletlen törvényei alapján várhatóan 4 esetbôl átlagosan 1-ben fogja a vevô a helyes célképet választani, vagyis 25% lesz a "találati arány". Mintegy két tucat kutató végzett világszerte ilyen kísérleteket, mára mintegy 700 egyedi vizsgálat eredményei állnak rendelkezésünkre. Az eredmények azt mutatják, hogy a helyes célképet átlagosan az esetek 34%-ában választja ki a vevô. Ez igen szignifikáns eredmény, amely arra utal, hogy a telepátia -- legalábbis a leírt kísérlet révén meghatározott mûveleti értelemben -- létezik.

Távolbalátás


A ganzfeld technika alkalmazása megmutatta, hogy mentális információcsere lehetséges a vevô megváltozott tudatállapotában (ganzfeldben). A távolbalátási kísérletben, legalábbis számos formája közül az egyikben, azt vizsgáljuk: lehet-e különleges tudatállapot és "adó" személy nélkül információt nyerni. Az egyik fajta távolbalátási kísérletben például egy több száz fényképbôl álló fényképgyûjteményt használnak. Ezek közül valaki véletlenszerûen kiválaszt egyet -- ez lesz a célkép --, és félreteszi egy távoli helyre. A kísérleti alany ezután megpróbál információt nyerni a távoli képrôl, s rajzvázlatot készít róla vagy más módon leírja. Ezt megismétlik például 7 különbözô célképpel. A próba kiértékelésére számos különbözô módszert fejlesztettek ki, köztük igen kifinomult módszereket is. Az egyik gyakori (és könnyû) módszer az, hogy vesszük a hét célképet és a kísérleti alany hét válaszát, ezeket összekeverjük, majd felkérünk néhány független "ítélôbírót", hogy a válaszokat rangsorolja vagy párosítsa a célképekkel. Ha valóban volt információátvitel, akkor a válaszoknak jobban kell egyezniük a helyes célképekkel, mint a többi célképpel.


Az elmúlt 25 évben több tucat kutató több ezer ilyen kísérletet végzett, több száz kísérleti alany részvételével. Az összesített adatbázis meggyôzôen mutatja, hogy valóban lehet információt szerezni távoli fényképekrôl, helyszínekrôl és eseményekrôl. Hasonló kísérletek segítségével sikerrel vizsgálták a prekogníció jelenségét is; ilyenkor a kísérleti alanyt arra kérték, hogy írjon le egy olyan fényképet, amelyet a jövôben fognak véletlenszerûen kiválasztani.

Technikai jegyzet: Módszertan


A parapszichológia ugyanazokat a módszereket használja, amelyeket más tudományterületek. A laboratóriumi vizsgálatokban a pszichológia, a biológia és a fizika kutatási módszereit alkalmazzák, a helyszíni vizsgálatokban a szociológia és az antropológia módszereit. E területek kutatási módszereirôl számos szakkönyv szól, így meg sem próbáljuk összefoglalni ôket.


Ami a parapszichológia esetében különleges, az az, hogy igen nagy figyelmet kell szentelni a "hagyományos" magyarázatoknak. A pszí-jelenségeket ugyanis úgy definiáltuk, mint olyan jelenségeket, amelyekben nem hagyományos, tehát nem jelenleg ismert módon történik információátvitel. "ESP"-rôl például akkor beszélünk, ha valaki anélkül szerez tudomást valamely, a környezetében történô dologról, hogy az információhoz látás, hallás, érintés, szaglás vagy más ismert érzékszervi úton jutna hozzá, ill. hogy képes lenne a "célinformációt" valami módon kikövetkeztetni, kitalálni. Akkor beszélünk "PK"-ról, ha egy fizikai rendszer látszólag válaszol valakinek a szándékaira, noha nincs ismert fizikai kapcsolat a személy és a "célrendszer" között. A "nélkül" szó és a "nincs ismert ..." szókapcsolat nagyon gyakran felbukkan a pszí-jelenségek leírásaiban.

A parapszichológiai kutatásoknak emiatt igen fontos eleme az ismert kapcsolatteremtési módok kiküszöbölése a laboratóriumi kísérletekbôl. Amikor értékeljük az emberek élménybeszámolóit, szintén alaposan meg kell vizsgálni az összes lehetséges kapcsolatteremtési módot. Az ESP-kutatások esetében ehhez ismerni kell az érzékelés, az észlelés, az emlékezet, a gondolkodás és a kommunikáció pszichológiáját, valamint az érzékelés és a mozgás biológiáját és fizikáját. A PK-vizsgálatoknál pedig fontos ismerni a "céltárgy" fizikai jellemzôit, mûködését, és hogy mi minden lehet hatással rá. A helyszíni vizsgálatoknál és a legtöbb laboratóriumi vizsgálatnál fontos ismerni azokat a módozatokat, amelyek révén az emberek kommunikálhatnak, hatással lehetnek egymásra. A helyszíni (nem laboratóriumi) vizsgálatoknál természetesen sokkal nehezebb kiküszöbölni a hagyományos magyarázatokat, mint a laboratóriumban, mert nem tudjuk elôre megteremteni azokat a feltételeket, amelyek kizárják az emberek, ill. az emberek és a "céltárgyak" közötti hagyományos kapcsolatteremtési módokat.

Még ha jól ellenôrzésünk alatt tartjuk vagy teljesen kiküszöböljük is az ismert kapcsolatteremtési módokat, akkor is mindig fennáll annak lehetôsége, hogy amit megfigyeltünk, pusztán véletlenül történt meg. Például, ha valaki látszólag ESP-vel tudomást szerez egy távoli eseményrôl, akkor lehetséges, hogy valójában csak találomra mondott valamit, ami véletlenül hasonlít a távoli eseményre. Ami pedig PK-hatásnak tûnik valamely fizikai rendszeren, az talán csak egy véletlen változás, amely történetesen a megfelelô idôben történt. Emiatt fontos ismerni azokat a statisztikai módszereket, amelyekkel meg lehet állapítani, hogy mennyi a valószínûsége annak, hogy az adott esemény véletlenül történt. El kell tudni dönteni továbbá, hogy mikor tekintjük a véletlent annyira valószínûtlennek, hogy megalapozottan kimondhassuk: valóban pszí-jelenség történt.

A helyszíni kutatások, terepvizsgálatok célja nem annak vizsgálata, hogy az emberek pszí-élményei valóban pszí-jelenségek-e. Ezek a kutatások inkább olyan kérdésekre keresik a választ, hogy "Mirôl számolnak be az emberek az általuk pszí-élménynek tartott tapasztalataik kapcsán?", "Hogyan befolyásolják ezek az élmények az emberek életét?", és "Befolyásolja-e az emberek pszichológiai alkata és kulturális háttere azt, hogy mennyire hajlamosak egyes tapasztalataikat pszí-élményeknek tekinteni?". Ez sima antropológiai, szociológiai vagy pszichológiai kutatás, és nem teszi szükségessé a hagyományos magyarázatok gondos kiküszöbölését. A terepvizsgálatok azért értékesek, mert az emberek által valóságosan átélt élményeket vizsgálják. Az ilyen élmények közé tartoznak a prekognitív álmok, testenkívüliség-élmények, telepatikus benyomások, aurák, elôzô életek emléknyomai, kísértetek jelenései és a poltergeistek. A kutatások révén információt nyerünk e jelenségek elôfordulásáról, fenomenológiájáról, valamint az élmények demográfiai és pszichológiai tényezôkkel való összefüggéseirôl.

Bár a terepvizsgálatok, esettanulmányok általában nem csupán a szakemberek számára érthetôek, sôt, gyakran kifejezetten izgalmasak, bölcsen tesszük, ha elkerüljük azt a hibát, hogy az egyedi esetek alapján elhamarkodott következtetéseket vonunk le a pszí természetével kapcsolatban. Persze, mivel a spontán esettanulmányok a "nyers tapasztalatokra" összpontosítanak, ezzel sokszor olyan oldalát mutatják meg a pszínek, amely az ellenôrzött laboratóriumi kísérletekbôl gyakorta hiányzik. Az esettanulmányok lehetôséget adnak arra, hogy felismerjük az élmények mögött rejlô személyes jelentéseket és pszichodinamikai tényezôket, ez pedig fontos útmutatásokat adhat a pszí lehetséges mechanizmusait illetôen is.

A laboratóriumi kutatások egyik fontos célja annak megállapítása, hogy a terepvizsgálatokban és spontán esettanulmányokban leírt élmények milyen mértékben igazolhatóak a ma használatos tudományos módszerekkel. Ha az élmények laboratóriumban ellenôrizhetônek, megismételhetônek bizonyulnak, akkor a laboratóriumi munka súlypontja áthelyezôdik a "bizonyítékorientált" kutatásról a "folyamatorientált" kutatásra, melynek célja az egyes jelenségek pszichológiai, élettani és fizikai mechanizmusainak felderítése.



A parapszichológia fôbb bírálatai


Az építô bírálat a tudományban alapvetô fontosságú, és az aktív pszí-kutatók többsége szívesen fogadja. Erôs szkepticizmusra számítanak, és valójában sok parapszichológus sokkal szkeptikusabb a pszít illetôen, mint azt a legtöbb "külsô" tudós gondolná.


Annak viszont általában nem örülnek a parapszichológusok, hogy a parapszichológia leghangosabb bírálóinak némelyike valójában "álbírálatot" fogalmaz meg. Egyes szkeptikusok némelykor igen ellenséges hangvételû, ledorongoló kritikákkal állnak elô, s ezeket gyakran erôs meggyôzôdéssel vallott, elôítéletes álláspontból fogalmazzák meg. Az ilyen bírálatot nem építô kritikának szánják, hanem egész egyszerûen tekintélyelvû alapon próbálják a pszí lehetetlenségét "bebizonyítani".

A tudomány körein kívül állók többnyire azt feltételezik, hogy a pszí-kutatás hasznáról szóló szkeptikus viták a tudományos eszmecserék szokásos szabályai szerint zajlanak. Sajnos nem mindig ez a helyzet. A lenézô hangvételû retorika és a személyeskedés túlságosan gyakran fordul elô a pszível kapcsolatos vitákban. A parapszichológia társadalomtudománya, illetve általában az, ahogyan a tudomány az anomáliákhoz viszonyul, rendkívül érdekes téma, és nagyon jól rávilágít a tudomány tényleges mûködésének nagyon is emberi oldalaira. E téma részletesebb tárgyalása meghaladja e GYIK kereteit, Dean Radin The Conscious Universe címû könyve azonban részletesen taglalja.

1. Bírálat


Bírálat: A látszólag sikeres kísérletek és eredményeik mögött valójában hanyag munka, rosszul képzett kutatók, módszertani hibák, szelektív adatközlés és statisztikai problémák állnak. Ennélfogva a pszí-jelenségekre egy szemernyi tudományos bizonyíték sincsen.


Válasz: Ezekkel a kérdésekkel a kísérleti irodalom metaanalitikai áttekintései behatóan foglalkoznak. Az eredmények egyértelmûen mutatják, hogy a sikeres kísérleteket nem lehet ezekkel a kifogásokkal kimagyarázni. A Harvard Egyetem tudományos módszerekkel foglalkozó szakemberei megállapították, hogy a mai legjobb kísérleti pszí-kutatások messzemenôen megfelelnek a tudományosság normáinak, sôt, gyakran szigorúbb mércét állítanak maguk elé, mint a mai társadalom- és természettudományi kutatások általában. Továbbá, az évek során a parapszichológusok igen hatásosan cáfoltak egyes, egyedi vizsgálatokkal szemben felhozott bírálatokat. Az elmúlt évtizedben olyan kísérleti eljárásokat fejlesztettek ki, amelyek gyakorlatilag az összes módszertani bírálat lehetôségét kivédik, még a csalás és az összejátszás lehetôségét is, például úgy, hogy szkeptikusokat is bevonnak a kísérletbe.

2. Bírálat


Bírálat: A pszí-jelenségek megsértik a tudomány alapvetô, meghatározott korlátokat megszabó alapelveit, ennélfogva lehetetlenek.


Válasz: Húsz évvel ezelôtt ez a bírálat meglehetôsen gyakran elhangzott az állítólagos pszí-jelenségekkel kapcsolatban. Azóta számos tudományterületen jelentôs elôrelépés történt, és a tudományos világszemlélet rohamléptekkel változik. A korlátokat megszabó alapelveket folyamatosan újradefiniálják. Továbbá, a parapszichológia alapvetô fontosságú tapasztalati adatbázisa ma már olyan anomáliákra hívja fel a figyelmet, amelyek egyszerûen nem "tûnnek el", így a fenti bírálat már nem meggyôzô, és egyre ritkábban hangzik el a kétkedôk szájából. Figyelembe véve a tudomány változásának mai ütemét, legjobb esetben is meggondolatlanság -- legrosszabb esetben pedig egyenesen esztelenség -- a pszít a lehetetlenségek birodalmába utalni.

3. Bírálat


Bírálat: A parapszichológia nem tud felmutatni egyetlen "megismételhetô" kísérletet sem.


Válasz: Sokan, amikor megismételhetô pszí-kísérletrôl beszélnek, általában olyasféle kísérletre gondolnak, mint amilyeneket általános iskolában a fizika- vagy kémiaórákon végeznek, például a gravitációs gyorsulás kimutatására vagy egyszerû kémiai reakciók demonstrálására. Az ilyen kísérletek kimenetelét mindig viszonylag kevés, jól ismert és jól ellenôrizhetô körülmény határozza meg, ezért gyakorlatilag bárki, bármikor megismételheti ôket: mindig mûködni fognak. A parapszichológia, sôt, a legtöbb társadalomtudomány és viselkedéstudomány esetében azonban nem ragaszkodhatunk az ilyen szintû megismételhetôséghez. A pszí-kísérletekben általában nagy a változók száma, s ezek közül némelyiket kevéssé értjük, és nehezen vagy egyáltalán nem tudjuk közvetlenül ellenôrizni. Ilyen körülmények között a tudósok statisztikai érvekkel demonstrálják a "megismételhetôséget" a szokásos, de korlátozó "ha létezik, akkor meg kell tudnom csinálni, amikor csak akarom" szemlélet helyett.

Ha feltesszük, hogy a pszí nem létezik, akkor azt várhatnánk, hogy a kutatók a jól elvégzett pszí-kísérleteknek mintegy 5%-át "sikeresnek" (azaz statisztikailag szignifikánsnak) minôsítenék, egyszerûen a puszta véletlen folytán. De tegyük fel, hogy megfigyeléseink szerint 100, valóban elvégzett pszí-kísérlet közül következetesen és szabályszerûen mintegy 20 bizonyul sikeresnek. Rendkívül valószínûtlen, hogy ez véletlenül van így, s ez azt sugallja, hogy a kísérletek némelyikénél valóban jelen volt valamiféle pszí-hatás. Ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy mindegy egyes kísérlet 80% valószínûséggel "kudarccal" végzôdik. Ha tehát egy kritikus megismételne egy pszí-kísérletet, hogy lássa, "létezik-e" a jelenség, s a kísérlet sikertelenül végzôdne, nyilvánvalóan helytelen volna az egyetlen kísérlet alapján kimondani, hogy a pszí nem létezik, mert nem megismételhetô.

A kísérletek megismételhetôségének megállapítására van egy, széles körben elfogadott módszer: a metaanalízis. Ezt a kvantitatív módszert nagyon gyakran használják a társadalomtudományokban, a pszichológiában és az orvostudományban arra, hogy számos független kísérlet kutatási eredményeit összegezzék. Kb. 1985 óta sokféle pszí-kísérlet eredményeire alkalmazták a metaanalízist. Az analízisek nagy része azt állapította meg, hogy a kísérletek eredményei mögött nem a véletlen áll, s nem magyarázhatók módszertani hibákkal, szelektív adatközléssel, és egyéb feltételezett "normális" tényezôk hatásával sem. Egyetlen magyarázat marad: a pszí; s számos kísérlettípus esetében független kutatók kétségtelenül reprodukálni tudták a vizsgált jelenséget.







 

Földangyal fórum

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 18 vendég van a webhelyen.