Belépés

CAPTCHA
Ez a kérdés annak tesztelésére szolgál, hogy Ön egy valós személy, nem pedig egy spam robot. Kérem írja be a karaktereket az alábbi boxba:
Image CAPTCHA
Enter the characters shown in the image.

Itt írhatsz nekem

Asszertív kommunikáció




Asszertív praktikák


Asszertív magatartás: Lehet-e úgy viselkedni az élet feszült pillanataiban, hogy kifejezzem az érzéseimet, de ugyanakkor ne bántsam meg a másikat sem? Vagyis megvalósítható-e mindennapi életünkben az asszertív viselkedés?




Mi is az asszertivitás?


Eredendően, születésünktől fogva magunkban hordozzuk, a saját területünket védő és akaratunkat érvényre juttató agresszivitást, vagy a másiktól való félelmünkből fakadó passzivitást, megadást. De hol a kiút, a nyertes-nyertes játszma, ha egyáltalán van ilyen? Bár a passzivitás és agresszivitás ellentétesnek és két szélsőségnek tűnik, közelebb vannak egymáshoz, mint hinnénk. A legszelídebb embernél is betelik egyszer a pohár, és egyszer csak kitör belőle az addig felgyülemlett indulat. De tudunk-e a pohárból még mielőtt az kicsordulna, kiönteni?

Az asszertivitásra még nincs általánosan elfogadott magyar szó, én az önérvényesítést szerettem használni. Az asszertivitás azt jelenti, hogy legyünk tisztában a jogainkkal és álljunk ki mellettük, de ugyanakkor ne sértsük mások területét, érzelmeit, köreit. Természetesen vannak kötele(zett)sségeink is, amit be kell tartanunk és amire mi is számíthatunk a másik féltől.

Az asszertivitás fogalma csak az utóbbi években kezd meghonosodni a köznyelvben. Eredete a latin „asserere”, melynek jelentése: jogot formálni valamire, kijelenteni, fenntartani, megerősíteni. A mai gyakorlatban az asszertív kifejezés olyan viselkedést ír le, melynek során egy adott érzelmi konfliktusban az egyén képes megvédeni magát, megóvni én-határait, s eközben a másik fél szükségleteit is tiszteletben tartja, tehát empátiával, kifejezett indulat nélkül képes reagálni, mégis határozott marad. E viselkedés azonban a megfelelő lelkiállapot nélkül nem sokat ér. Elsajátítása összetett folyamat, motivációt, elkötelezettséget és lelki munkát igényel. Az asszertív kommunikáció tartós, sikeres használata által az egyén önértékelése jelentősen nő, szorongás és stressz-szintje nagymértékben csökken. Ennek eredményeképpen életében több boldogságot, nagyobb harmóniát élhet meg.

Az asszertivitás nem velünk született, hanem meg kell tanulnunk.


Asszertivitás és a nők


Az asszertivitást leggyakrabban a nőknél szokták emlegetni, ahol a jogaikat (és a női mivoltukat) próbálják tisztázni és védeni. Sajnos manapság elég gyakori a nőiesség feladása és a férfiasnak vélt magatartási minta követése, ami nem az asszertív viselkedés megvalósítása. Ami viszont nagyon fontos, hogy legyünk tisztában azzal, hogy hol vannak a határok; mit lehet és mit nem, mikor ki lép be a másik akaratom ellenére az én területemre, vagy saját magam mikor keresztezem - akár véletlenül is - mások érdekeit, mikor sértem meg énje határait.




Az asszertivitás a munkahelyen


Fontos területe életünknek a munkahely is. A munkaadó és munkavállaló számára is fontos tisztázni, hogy mik a vállalt feladatok és mik NEM. Meghallgatják a véleményem, részese vagyok-e az engem is érintő információknak, mondhatok-e lelkiismeret furdalás nélkül nemet, vagy akár tudok-e hideg fejjel egy konfliktushelyzetben érvelni?




Asszertív magatartás a családban


Családok életét keseríti meg, hogy az egyik uralkodik a másikon, hogy az életet versenynek tekintik, amikor már csak az a fontos, hogy ki győz az egyes helyzetekben. Pedig a család szerepe nagyon fontos életünkben, éppen az ellenkezője annak, amit oly sokan csinálnak! Ez lenne az a hely, ahol végre védtelenek lehetünk, kiszolgáltatottak, elengedhetjük magunkat, megpihenhetünk az élet viszontagságai közepette, ahol elfogadnak és megvédenek bennünket, ez lenne az a hely, ahol hibázhatunk és beismerhetjük hibáinkat. Talán azért nem tudják megteremteni ezt a légkört oly sok családban, mert csak a „küzdj vagy menekülj” stratégiát ismerik a stresszhelyzetek kezelésére?

Sokak élete, a reggeli családi torzsalkodástól és utazástól a munkahelyi koccanásokon keresztül az esti bevásárlásig és vissza az esti családi veszekedésekig tart. Hogyan tudjuk kezelni, ha valamilyen kellemetlenség ér és hogyan tudjuk érvényre juttatni, ha szeretnénk valamit?


Az asszertivitás nem csoda, de csodálatos hatása lehet, ha indulatainkat másokat tisztelve tudjuk kifejezni. Ha megvédjük magunkat anélkül, hogy másokat megbántanánk, ha meghallgatjuk a másik álláspontját és tudunk mindkettőnk számára elfogadható megoldást találni.


Az asszertív (önérvényesítő) kommunikáció lehetővé teszi, hogy hogy az egyén saját érdekei szerint beszéljen, túlzott szorongás nélkül álljon ki jogaiért, érdekeiért, és azokat úgy érvényesítse, hogy mások érdekeire is tekintettel van.

Az asszertivitással szemben álló két kommunikációs mód a passzivitás és az aggresszivitás.


A passzív kommunikáció során a beszélő:
- el akarja kerülni mások megsértését,
- igyekszik elnyerni mások jóváhagyását, helyeslését,
- másokat késztet arra, hogy esélyt adjanak neki az érdekei érvényesítésére,
- gátlásos, elzárkózó,
- jogosnak érzi, hogy mártír legyen, abból előnyt kovácsol,
- boldogtalannak, sértettnek, feszültnek érzi magát.


Példák a passzív kommunikációra:
- "Bocsánat, hogy igénybe veszem a drága idejét, de..."
- "Ez csak az én véleményem..."
- "Én egyébként azt gondolom erről, hogy..."


Nem verbális jelek:
- habozó, halk hang
- kevés szemkontaktus
- előregörnyedő vállak, védekezően összefont karok


Az aggresszív beszélő:
- nem veszi figyelembe a másik céljait, érdekeit,
- célja mások legyőzése, elnyomása,
- jogosnak érzi erőszakosságát mások kárára is,
- mások kárára, terhére éri el céljait,
- megaláz, lebecsül másokat,
- féktelen, kiszámíthatatlanul dühös.

Példák az aggresszív kommunikációra:
- "Indulj, különben..."
- "Hülyeség!"
- "Ezt te sem gondolod komolyan!"

Nem verbális jelek:
- éles, erős hang
- gyors beszéd
- lenéző tekintet
- keményen összezárt állkapocs

Én-közlések:
Az asszertív viselkedés kulcsa, hogy az ember felelősséget vállal érzéseiért, véleményéért, tetteiért, és nem hibáztat másokat. Nem könnyű megszabadulni a rögzült kliséktől, mint pl. "mindenki tudja, hogy..." vagy "mert Te mindig..."

Példák:
"Idegesítesz!" helyett pl. "dühös vagyok"
"Igazad van" helyett "Egyetértek"
"Mert Te mindig" helyett "Sokszor úgy érzem, hogy..."

Az a lényeg, hogy az én szempontból fogalmazok, az én érzéseimet öntöm szavakba ahelyett, hogy a másikról vagy a világról fogalmaznék meg pl. kritikát.

Negatív rákérdezés:
Ez a kérdésfajta kritikára bátorít, amelyből megtudhatjuk, valaki miért elégedetlen, dühös valamilyen megnyilvánulásunkkal kapcsolatban. Azért negatív rákérdezés, mert a válaszban esetleg negatív dolgokat hallhatunk magunkról. Ennek eredményeként alkalmunk nyílhat egy probléma megoldására, viselkedésünk megváltoztatására.

Példák:
"Mérgesnek látszol. Valami rosszat mondtam?"
"Szeretném megtudni, miért nem javasoltak előléptetésre?"
"Elégedetlennek tűnsz. Dühös vagy rám?"

Mások tisztelete:
Ha kritizáljuk az illetőt vagy visszautasítunk egy kérést, egyértelművé kell tennünk, hogy nem személy szerint őt támadjuk, hanem egy konkrét dolgot a viselkedésében, illetve a kérést magát utasítjuk el, nem őt.

Példák:
"Ugorjunk be egy italra munka után!
Asszertív válasz: Most nincs időm, de valamikor jó lenne már egy jót beszélgetnünk!" - persze csak akkor, ha tényleg szívesen beszélgetek az illetővel

"Nagyon elégedett vagyok azzal, hogy ilyen gyorsan beletanultál a munkába, de kicsit aggasztanak a késéseid. Oda tudnál figyelni jobban, hogy beérj 9-ig?" - elismerést követő konstruktív kritika, majd változtatás kérése.


Egyértelműség, konkrétság:

Tömörség, lényegre törő fogalmazás. Ne feltételezzük, hogy a másik célozgatásokból megérti, mire gondolunk (érdekes, hogy Plattner néni szerint csak kivételes esetekben utasítsuk a gyereket, helyette csak utaljunk arra, hogy mit szeretnék - néha manipuláció szintű mondatokkal. Erről lehetne beszélgetni kicsit, hogy miért más ez egy gyereknél, és miért kell más egy felnőttnél) Ne vezessük be a mondanivalónkat mentegetőzéssel, bocsánatkéréssel, ürügyekre való hivatkozással.

Asszertív (aktív) hallgatás:

(Erről később írok még bővebben, mert megérdemel egy külön alkalmat, nagyon fontos.)
Verbális és nem verbális eszközökkel jelezzük, hogy figyelünk a másikra, követjük a mondandóját, megértjük az álláspontját, érzéseit.

Példa:
"Ezzel azt akarod mondani, hogy..." - pontosítás
"Értem" - empátia mutatása anélkül, hogy félbeszakítanánk a beszélőt

Elakadt lemez technika:

Ragaszkodjunk álláspontunkhoz példál, ha:
- valaki kitér a téma elől, hogy visszavonulásra vagy engedményekre késztessen minket
- valaki nyomást gyakorol ránk, hogy elfogadjunk valamit, amit nem akarunk

A túlzásba vitt használat visszaüthet, bosszantásként élheti meg a másik fél.

Példa (A: felettes, B: beosztott):
"A: Szeretném, ha megírnád a vezetői összefoglalót még a héten
B: Ezen a héten eléggé elfoglalt vagyok.
A: Megértem, hogy más feladatod is van, de kérlek, hogy mielőbb kezdj hozzá, hogy még a héten be tudd fejezni, várja az ügyfél.
B: Nem lehetne jövő héten?
A: Tudom, hogy a jövő hétre terveztük be, de hétfőn az igazgató tanács elé szeretné vinni a vezér az anyagot, így mindenképp át kell küldenünk neki ezen a héten."

Eredmény-tervezés:

Döntsd el előre, milyen eredményt akarsz elérni, mi a célod. Ettől függ, hogy mit mondasz, mikor, hogyan (olyan szempontból is, hogy írásban, szóban v telefonon, v másképp). Tervezz meg egy reális és egy elfogadható eredményt, aminél lejjebb/beljebb/feljebb... nem mész (nyilván ez komolyabb helyzetek, tárgyalások esetén szükséges).

Önérvényesítő beismerés

Őszinte beismerés valamely negatív tulajdonságodról, gyenge pontodról, tévedésedről, anélkül, hogy közben szoronganál vagy áldozatnak éreznéd magad. Ha valaki jogosan bírál téged, egyetérthetsz vele, a bíráló pedig látja, hogy komolyan megfontoltad, amit mondott.

Példa:
"Ez az előadás jobban is sikerülhetett volna."
"Hát igen, szerintem is. A közepén kezdtem úgy érezni, hogy nem kötöm le a hallgatóságot."

Önfeltárás

Tudatosítsd és fejezd ki érzéseid. Ez legalább olyan fontos, mint az én-közlések alkalmazása. Ha nehezedre esik például nemet mondani, hogy kritikával illetni valamit, akkor valószínűleg egy kellemetlen érzés okozza ezt a gátlást. Ha ez felismered, és kimondod, akkor könnyebb lesz határozottan előadni a mondandódat, érvényesíteni az igényeidet.

Példa:
"Kényelmetlenül érzem magam, hogy szóba hozom, de meg tudnád adni azt a 20e ft-ot, amit a múlt héten kértél kölcsön?"

"Ideges leszek, ha látszólag ok nélkül belekötsz a munkámba. Mondd meg konkrétan, hogy mi a problémád vele!"

 

Földangyal fórum

Ki van itt?

Jelenleg 0 felhasználó és 3 vendég van a webhelyen.